2025-05-16
Csúcsragadozók barátsága: több ezer kilométert úszkált együtt az óceánban két fehér cápa
Az állatok világában ugyan másképpen néz ki egy barátság, mint az emberi társadalomban, de vitathatatlanul akad néhány kimondottan társaságkereső faj. A delfinek esetében aligha lepődünk meg ezen, a fehér cápákról viszont már kevesebben tételezik fel, hogy barátra lenne szükségük – pedig a tengerek csúcsragadozója sem olyan magányos típus, mint azt elrettentő hírneve alapjn feltételeznénk: társasági igénye az emberekéhez hasonlóan egyedenként eltérő.
Amikor kifejezetten szociális állatokra gondolunk, elsőként alighanem a kezet fogó vidrák, a nagycsaládos elefántok, a tengerekben élők közül pedig a delfinekre jutnak az eszünkbe. A fehér cápát sokkal inkább magányos kalandorként képzeljük el, amely egyedül járja az óceánokat, és teljes joggal: a legnagyobb, ragadozó életmódot folytató hal hivatalosan sem számít a legtársaságibb fajnak.
Éppen ezért is rendkívüli az évek óta együtt úszó Simon és Jekyll esete, akik az elmúlt hónapokban több mint 6500 kilométert tettek meg közösen az Egyesült Államok partjai mentén. A fehér cápáknál ugyanis már az is feltűnő eset, ha két példány egy üránál hosszabb ideig egymás mellett utazik – nemhogy több napon át.
– mesélte a The Travelnek Bob Hueter, az amerikai OCEARCH tengerbiológiai szervezet munkatársa. A szakemberek amúgy már évek óta követik a fehér cápák mozgását, életmódjukat több kutatás is feldolgozta már. Az egyik alapján például azt állapították meg a tudósok, hogy a fehér cápák – az emberekhez hasonlóan – egyedenként eltérő mértékű társaságra vágynak: a vizsgált példányok közül akadt olyan, amely egyetlen nap során 12 társával is kommunikált, de olyan is, amely 5 nap alatt csupán 2 másik cápával töltött el közösen az idejéből.
A cápák személyiségbeli különbségei a zsákmány elejtése során is megmutatkoztak: egyesek a mélység helyett szívesebben vadásztak a sekély vizekben, és a szocializáció legnagyobb része ilyenkor, főként fókakolóniák közelében történt. Azt ugyan még nem sikerült kideríteni, hogy mi készteti erre őket, de a kutatók azt feltételezik, hogy a fehér cápákat nem zavarja túlságosan, ha különösebb erőfeszítés nélkül lakmározhatnak olyan zsákmányból, amielyet egy társuk ejtett el.
Ugyancsak valószínű, hogy az egyes egyedek dominanciára épülő hierarchikus rendszert alkotnak, akárcsak az, hogy néhány pédány kifejezetten védi a saját élő- és vadászterületét. Barátkozási, társasági szokásaik ennél is pontosabb megértéséhez viszont további kutatásokra van szükség.
