Eltűnt a térképről, mégis létezik ez a francia falu

Vannak falvak, amelyek természeti környezetük vagy kulturális hagyományaik miatt váltak ismertté. Fleury-devant-Douaumont éppen az ellenkezője miatt került a figyelem középpontjába: azért, mert több mint egy évszázada teljesen lakatlan. A Meuse megyében, a belga határ közelében és Verdun mellett fekvő egykori településen ma már nincs főtér, iskola és lakóház sem. Az egykori utcák helyét táblák jelzik, a jelölőkövek pedig megmutatják, hol álltak valaha a házak, az üzletek és a középületek. Mindez azonban nem változtat azon, hogy hivatalosan továbbra is községként tartják számon, saját igazgatással és külön költségvetéssel. Az első világháború előtt Fleury-devant-Douaumont teljesen hétköznapi vidéki település volt. 1913-ban 422 ember élt itt, akik főként gabonatermesztéssel és faipari munkával foglalkoztak.

 A falu sorsa 1916 februárjában változott meg végleg, amikor február 21-én megindult a német támadás Verdun ellen, a francia katonai vezetés pedig elrendelte a lakosság kitelepítését. Az embereket Bras-sur-Meuse és Verdun felé irányították, sokan pedig abban bíztak, hogy néhány hét múlva visszatérhetnek otthonaikba. Erre azonban már nem volt esély. Miután 1916. február 25-én elesett a douaumont-i erőd, Fleury-devant-Douaumont a harcok kellős közepén találta magát. Stratégiai fekvése miatt mindkét hadsereg számára kulcsfontosságú ponttá vált. Mivel több jelentős erőd között helyezkedett el, a térség birtoklása a német hadseregnek Verdun megközelítését, a franciáknak pedig a város bekerítésének megakadályozását jelentette.

Néhány hónap alatt a falut tizenhatszor foglalták el és szerezték vissza. Az épületek előbb rommá váltak, majd törmelékkupacokká omlottak, végül pedig a település szinte teljesen felismerhetetlenné lett. A háború után Fleury-devant-Douaumont a vörös zónába került, és felvették azoknak a településeknek a listájára is, amelyeket Franciaországért haltnak nyilvánítottak. Ennek gyakorlati oka is volt: a földben nagy mennyiségű fel nem robbant lőszer és más veszélyes maradvány maradt. Emiatt a területet alkalmatlannak minősítették lakhatásra és mezőgazdasági művelésre. A Douaumont-i csontház közelében a 2005–2006-os téli aknamentesítés során mindössze néhány tíz négyzetméteren körülbelül 219 lövedéket, bombát, tüzérségi gránátot és kézigránátot találtak. A hajdani csatatér talaja ma is ezernyi azonosítatlan katona földi maradványait rejtheti.

Fleury-devant-Douaumont nem egyedülálló Franciaországban. Meuse megyében összesen kilenc falu jutott hasonló sorsra a verduni csata idején, és ezeket nem törölték ki az ország közigazgatási emlékezetéből. A döntés erősen jelképes volt: ha ezeket a településeket hivatalosan megszüntették volna, azzal lassan a közös emlékezetből is eltűntek volna. A háború után a falut már nem építették újjá. A környéket beerdősítették, részben a veszélyes talaj miatt, részben azért, hogy a hely emlékezeti szerepe megmaradjon. Az egykori település ma is felkereshető. A régi templom helyén az egykori lakók 1934-ben kápolnát emeltek, a hajdani vasútállomás helyén pedig 1967-ben megnyílt a Verduni Emlékmúzeum. A látogatók ma a fák közé simuló egykori utcák nyomvonalán sétálnak végig, miközben táblák és jelölőkövek mutatják, hol állt valaha egy olyan falu, amelyet a háború gyakorlatilag letörölt a térképről.