2026-07-10
Több mint százezer pók élhet a világ legnagyobb ismert pókhálójában
A kutatók 2025-ben rendkívüli pókhálórendszert vizsgáltak meg a görög–albán határ közelében fekvő Kén-barlangban. A falakon kifeszülő háló mintegy 106 négyzetmétert borít, ami megközelítőleg egy teniszpálya felének felel meg. Becslések szerint ebben a hatalmas, összefüggő rendszerben akár 111 ezer pók is élhet.
Az óriási háló a görög–albán határvidéken található Kén-barlangban alakult ki. Genetikai vizsgálatok alapján a kolónia két faj egyedeiből áll: körülbelül 69 ezer házi zugpók, vagyis Tegenaria domestica, valamint több mint 42 ezer Prinerigone vagans élhet itt. A szakemberek szerint most először sikerült megfigyelni és részletesen dokumentálni, hogy ez a két faj ilyen nagy, közös hálózatot alkot. Általában mindkét pókfaj magányosan él, korábban pedig nem figyelték meg őket együtt ekkora méretű struktúrában. Ez az együttélési forma ezért a kutatókat is meglepte.
A Vromoner-kanyonban, közvetlenül a görög–albán határon helyezkedik el, ahol a Sarantaporosz folyó halad át. A Kén-barlang a felszín alatti vizekben található kénhidrogén oxidációjából keletkező kénsav hatására alakult ki. A járatokban kénes patak folyik, amelyet a mélyből érkező források táplálnak. Ebben a sötét környezetben az élővilág nem a napfényre és a fotoszintézisre épül. A barlangban olyan mikroorganizmusok is élnek, amelyek kémiai reakciókból nyerik az energiát. A ként oxidáló mikrobák biofilmet képeznek, amely táplálékul szolgál a vízi árvaszúnyog-lárváknak. A kifejlett rovarok sűrű rajokban jelennek meg a patak fölött, és a pókok zsákmányává válnak. Ez a folyamatos, nagy mennyiségű táplálék magyarázhatja, hogyan alakulhatott ki ennyire kiterjedt pókháló olyan helyen, ahol a fény teljesen hiányzik. A Kén-barlang a pókok számára egyszerre jelent menedéket és bőséges táplálékforrást.
A felfedezés viselkedéstani szempontból is különleges. A Tegenaria domestica többnyire emberi lakókörnyezethez kapcsolódik, és általában magányosan él. A Prinerigone vagans sem ilyen együttéléséről ismert, inkább nedves élőhelyeken, például mocsarakban vagy tavak közelében fordul elő. Úgy tűnik, a barlang egyedi körülményei felülírják a két faj megszokott viselkedési mintáit. A hatalmas pókháló első látásra akár egy rémisztő film jelenetének is tűnhet, tudományos szempontból azonban azt mutatja, milyen rendkívüli módon képes az élővilág alkalmazkodni a legszokatlanabb környezetekhez is.
