Évtizedekig titkolták ezt a tengeralattjáró-bázisként működő balkáni szigetet

Albánia tele van nagyszerű tengerpartokkal és Thaifölddel vetekedő természeti látványoságokkal, de a balkáni országban olyan helyek is akadnak, amelyek történelme sötétebb részének emlékeit őrzik. Ezek közé tartozik többek között a Vlora üdülővárosával szemközt, a Vlorai-öbölben található Sazan-sziget is, amelyet évtizedeken át, egészen 2017-ig lezártak a látogatók elől. Az 5,7 négyzetkilométeres sziget ugyanis a második világháború idején olasz, majd azt követően szovjet tengeralattjárók fontos bázisaként működött, de egyes hírek szerint területén vegyi fegyverekkel is kísérleteztek.

Geostratégiai helyzete miatt Sazan a 20. század során szinte mindvégig jelentős katonai szerepet töltött be, amit a hidegháború idején is kihasználták. Enver Hoxha kommunista diktatúrája alatt teljesen lezárt katonai zónának számított, amelyet titkos bunkerrendszerek és föld alatti alagutak sokasága hálózott be. Ezeket, az atomveszélytől tartva, úgy alakították ki, hogy még egy esetleges nukleáris támadást is kibírjanak. És bár hivatalosan sosem ismerték el, sokan úgy tartják, hogy a bunkerek mellett olyan létesítmények is működtek itt, amelyekben vegyi fegyverekkel kísérleteztek.

A Sazannal kapcsolatos információkat csak 2010 után kezdték nyilvánosságra hozni, a látogatási tilalmat pedig csak 2017-ben oldották fel. Napjainkban egyrészt a drogkereskedelem ellen fellépő olasz és az albán hatóságok közös munkaállomásaként működik, másrészt már a sziget sötét múltjára kíváncsi turisták is felkereshetik – de a bunkerrendszer nagy része még mindig nem látogatható.

És bár éppen a bunkerek számítanak Sazan legfőbb látványosságának, a sziget a természetkedvelők számára is remek lehetőségeket kínál. Egész területét erdők és magas sziklák lepik el, a tengerparton pedig több strand is húzódik. Mivel ezek nincsenek kiépítve, érdemes egy hajóval vagy kajakkal körbejárni a szigetet, és a számunkra szimpatikus helyen kikötni. Vlorából több hajós túra is indul Sazanra, ahol azonban nincs kiépített infrastruktúra, ezért érdemes enni- és innivalót is magunkkal vinnünk a kirándulásra.