2025-08-19
Rohamosan pusztulnak: ezek a lélegzetelállító helyek akár 10 éven belül eltűnhetnek
A világon számos olyan természeti és kulturális csoda található, amelyek szépsége és egyedisége évente turisták millióit vonzza. Vannak azonban köztük olyan helyszínek is, amelyeket nem érdemes túl sokáig halogatni a bakancslistán: a klímaváltozás, az emberi tevékenység vagy épp a természetes erózió következtében akár már egy évtizeden belül is eltűnhetnek a szemünk elől.
Olyan strandot valószínűleg kevesen láttak, amelyet zöld homok borít. A Hawaii főszigetén húzódó Papakolea viszont egyike a Föld négy olyan partszakaszának, ahol megtapasztalhatjuk ezt a furcsa látványt. A közel 50 ezer éve kialakult vulkanikus terület ökoszisztémája azonban rendkívül sebezhető, és egyformán veszélyeztetik az illegálisan – autóval – érkező turisták és a partmenti erózió.
Ausztrália déli partvidékének egyik legismertebb látványossága a Tizenkét apostolként emlegetett mészkőképződmény, amely Melbourne városától délnyugatra, a Port Campbell Nemzeti Park területén található. Bár elnevezése tizenkét sziklára utal, valójában mindössze hét különálló mészkőoszlop emelkedik ki a tengerből – a többieket az idők során már elnyelte az óceán. Ezek a különleges geológiai formációk mintegy 5-15 millió évvel ezelőtt alakultak ki, amikor a természetes eróziós folyamatok lassan leválasztották őket a part menti sziklafalakról. A hely lenyűgöző látványa miatt népszerű turistacélpont, ám idővel egyre kevesebb marad belőlük. 2005-ben az egyik apostol teljesen összeomlott, és a környéken zajló szeizmikus gázkitermelés miatt a kutatók attól tartanak, hogy a többi szikla is hasonló veszélyben van.
A klímakrízis, valamint a természeti erőforrások pazarlása miatt a Föld legmélyebben fekvő és egyik legsósabb állóvizének szintje évtizedek óta folyamatosan csökken, amihez a tó utánpótlását 80 százalékban biztosító Jordán-folyó mezőgazdasági és ipari céllal történő elvezetése is hozzájárul. A völgykatlanban uralkodó trópisi hőség miatt évente nagyjából 1 méternyi párolog el az óceánoknál nyolcszor sósabb Holt-tenger vizéből, és hiába elég lassú a folyamat, a tó területe már így is mintegy harmadával csökkent az 1960-as évek óta.
Az őslakosok által a “Világ gerincének” nevezett, egykor jeges gleccserekben, tengerszemekben és alpesi vonulatokban gazdag park egyedi ökoszisztémája is megszűnhet az elkövetkező évtizedben. Maga a terület és a Sziklás-hegység itteni vonulatai természetesen megmaradnak, de a globális felmelegedés hatására a tudósok szerint 2030-ra az utolsó gleccserek is eltűnhetnek a Kanadával határos területről. A hivatalos adatok szerint 1850-ben még több mint 150 gleccsert számláltak meg a nemzeti parkban, amelyből mára mindössze 25 maradt.
