2026-06-28
Az ókori perzsa építmény, amely a sivatagban is hónapokig megőrizte a jeget
Az ókori Perzsiában a sivatagi hőség és a jég nem zárta ki egymást. A titkot a jakcsálok jelentették: ezek a különleges építmények elektromosság nélkül is képesek voltak hosszú hónapokon át hűvösen tartani az élelmiszereket, sőt a jeget is megőrizték a forró időszakban.
Az iráni konyha egyik ismert édessége, a faloodeh is ehhez a régi tudáshoz kapcsolódik. Ez a jeges desszert vékony, keményítőalapú tésztaszálakból áll, amelyeket félig fagyott cukorsziruppal kevernek össze. Ízesítéséhez lime-ot, rózsavizet vagy meggyet is használhatnak, így frissítő fogás készül a legmelegebb napokra. A desszert és korábbi változatai sok évszázados perzsa hagyományokra vezethetők vissza. Felmerül a kérdés: hogyan tudtak jeget használni egy sivatagi éghajlatú vidéken, amikor még nem létezett elektromos hűtés? Ehhez télen nagy mennyiségű jeget gyűjtöttek vagy állítottak elő, majd olyan tárolókba helyezték, amelyek a nyári hőségben is lassították az olvadást.
Ezek az építmények a modern kor előtti Perzsiából származnak, egyes feltételezések szerint már az időszámításunk előtti 4. században megjelentek. Nemcsak a felszín fölött voltak impozánsak: több közülük 18–20 méter magasra emelkedett, alattuk pedig hatalmas föld alatti tárolóterek húzódtak. A falakat különleges, sarooj nevű keverékből készítették. Ebben homok, agyag, mész, tojáshéj, kecskeszőr és hamu is volt. Az anyagot úgy állították össze, hogy egyszerre legyen vízálló és jól szigetelő. A belső hőmérsékletet több megoldás együttesen csökkentette. A föld alatti tárolótér, a vastag falak, a légmozgás és a párolgás mind hozzájárult a hűtéshez. Sok jakcsálhoz föld alatti vízcsatornák is tartoztak, amelyek hideg vizet vezettek az építmény közelébe.
Megfelelő körülmények között a sekély medencék vizének hőmérséklete a sivatagi téli éjszakákon fagypont alá süllyedhetett. Télen a vizet sekély medencékbe terelték, ahol a hideg éjszakákon megfagyott. Előfordult az is, hogy a hegyekből hozott jégtömböket raktározták el. A föld alatti elhelyezés, a vastag falak és a természetes légáramlás együttesen tette lehetővé, hogy a jég még a legforróbb hónapokban is megmaradjon. A jakcsálok ezért nemcsak édességek készítéséhez voltak fontosak, hanem a romlandó élelmiszerek tárolásában is jelentős szerepet játszottak.
