2024-12-27
Miért nem fagy be sohasem ez az antarktiszi tó?
Csupán a véletlennek köszönhető, hogy két helikopterpilóta 1961-ben rálelt az Antarktiszon található Don Juan-tóra, amelynek különlegessége, hogy még a sarkvidéki télben, az embertelen, gyakran –50 Celsius-fok alatti hidegben sem fagy be. Még a tudomány is értetlenül áll a rejtélyes jelenség előtt – lássuk, pontosan mit is tudunk jelenleg róla.
Létezik a Földön egy különleges tó, amelynek vizében olyan magas a só koncentrációja, hogy nemcsak a 34 százalékos sótartalmú Holt-tengert, de még a 40-43 százalékos etiópiai Gaet’ale-tavat is megelőzi – utóbbi közelében egyébként már a levegő is mérgező. A NASA szerint azonban az Antarktiszon elterülő aprócska Don Juan-tó számít bolygónk legsósabb állóvizének, amely alig 300 méter hosszú és 100 méter széles, a mélysége pedig legfejlebb 30-40 centis. Azokban a ritka esetekben, amikor sikerült eljutniuk a tóhoz, a kutatók mág 44 százalékos sótartalmat is mértek.
Az elvégzett vizsgálatok során megállapították, hogy a tó vize a magas sókoncentráció miatt a megszokottnál sűrűbb textúrájú, szirupszerű állagú. Külön érdekessége, hogy a sósságot nem nátrium-klorid (vagyis a jól ismert konyhai só) okozza, hanem kalcium-klorid: a vegyület egyedülálló tulajdonsága, hogy vízben oldódva lecsökkenti annak fagyáspontját. Gyakorlatilag ennek köszönhető, hogy a víz még az extrém hidegben sem fagy be.
A tóban rejlő ásványi lerakódások csíkjai a kutatók szerint kifejezetten a Marson felfedezett vízfolyásnyomra emlékeztető képződményekre hasonlítanak, ezért azt feltételezik, hogy a tó és a térség tanulmányozása akár a Mars titkainak megfejtésében is a tudósok segítségére lehet. A Don Juan-tóban elméletileg bárki megmártózhat. Úszni azonban már nem lehetséges a rendkívül sekély vízben, a magas sótartalom pedig – jótékony hatása ellenére – inkább csak kiszárítaná az emberi bőrt.
