A „balizálódás” reális veszély – milyen más trópusi úti célokat fenyeget a túlturizmus?

A jelenségre külön kifejezés is született: „balizálódás”. A szó nem véletlenül utal Balira. A sziget déli része az 1930-as években még csendes, elszigetelt világ volt, ahol a helyiek saját ritmusukban élhették mindennapjaikat. A második világháború utáni tömegturizmus, az olcsó repülőjegyek megjelenése, a hátizsákos utazók hulláma, majd a közösségi média által felerősített utazási trendek azonban gyökeresen átformálták a szigetet. A pálmafák és az aranyló homok persze ma is megvannak, de közöttük éjjel-nappal nyitva tartó gyorséttermek, egymásra torlódó szállodák és zsúfolt strandok fogadják az érkezőket. A balizálódás figyelmeztetés: így járhat bármelyik, ma még békésnek tűnő hely.

Bali az elmúlt években már kénytelen volt lépni: 2024 óta kötelező 150 000 rúpiás turistaadót fizetnek a külföldiek, amelyet a Love Bali programon keresztül szednek be a környezet és a kulturális örökség védelmére. Szigorúbb szabályok vonatkoznak a szent helyek látogatására, és a sziget 2019-ben betiltotta az egyszer használatos műanyagzacskókat, szívószálakat és a hungarocellt is. Ezek az intézkedések jól mutatják, milyen eszközökkel próbálhatnák megelőzni a mostanában felkapott úti célok a túlzott terhelést.

A régió következő nagy áldozata minden jel szerint egy másik indonéziai helyszín, a Balihoz közeli Lombok lehet. Lombok sokáig a „titkos Bali” szerepét töltötte be. Hosszú, hullámzó partszakaszai, áttetszően tiszta vizei és zöldbe borult belső területei vonzották azokat, akik csendesebb alternatívát kerestek Balihoz képest. A sziget egyik ékköve a 3726 méter magas Rinjani-vulkán, amely Indonézia legszebb panorámái közül kínál néhányat. A kormány azonban idővel felismerte, hogy ahol ennyi látogató jelenik meg, ott hatalmas bevételi lehetőség is rejlik – és ezzel együtt a fejlesztési verseny is felgyorsult. Lombokot hivatalosan is az „új Baliként” kezdték reklámozni, amelynek romboló mellékhatásai ma már könnyen tetten érhetők.

A Daily Mailnek nyilatkozó turisztikai elemző, Gary Bowerman szerint a képlet egyszerű: az olcsó repülőjegyek terjedése – Ázsiában a repülőjegyek mintegy 60 százalékát fapados légitársaságok adják el – és a rövid, néhány napos utak népszerűsége együtt táplálja a túlturizmust. Balira jelenleg évente nagyjából 6,3 millió külföldi látogató érkezik. A tervezett új, északi repülőtér tovább növelheti a sziget terhelését, és ha Lombokon nem vezetnek be szigorú korlátozásokat, a sziget sorsa könnyen a Balinál látott forgatókönyvet követheti.

Lombok azonban korántsem az egyetlen veszélyeztetett térség Délkelet-Ázsiában. A szakértők szerint a túlturizmus árnyéka már a régió több, korábban rejtett gyöngyszemére is rávetül. A malajziai Borneón található Sabah ma még olyan területként ismert, ahol az esőerdők és a korallzátonyok találkozása menedéket kínál a világ zajától, ugyanakkor egyre több utazót vonz, akik a „vadon utolsó szegleteit” szeretnék saját szemükkel látni. Hasonló a helyzet a Fülöp-szigetekhez tartozó Palawannal is: kristálytiszta lagúnái és sziklás öblei mindmáig megőrizték a felfedezetlen szigetek hangulatát, de épp ez a vonzerejük sodorhatja őket veszélybe. Indonéziában Komodo és Flores rózsaszínű homokos partjai és különleges élővilága – köztük a híres komodói varánuszokkal – erősen csábítják az utazókat, miközben az ökoszisztéma különösen érzékeny a túlzott terhelésre.

Sumba szigete a nyugalom, a hagyományos törzsi kultúra és a lassabb élettempó miatt került fel a figyelőlistára: még őrzi autentikus világát, de már itt is megjelentek a luxusra, a „világtól elzárt” nyaralásokra építő projektek. Thaiföldön Khanom csendes halászfalva és Koh Lipe apró szigete kínálnak menedéket mindazoknak, akik még a régió klasszikus, békés tengerparti hangulatát keresik. Itt még nincsenek hatalmas üdülőkomplexumok és éjszaka is lüktető bulinegyedek, de a növekvő ismertség – különösen a közösségi média révén – ezeket a helyeket is könnyen a túlturizmus pályájára állíthatja.