Veszélyes tengeri élőlények miatt zártak le strandokat Spanyolországban

A jelenség különösen Spanyolország északi, kantábriai partvidékét érinti. San Sebastián három városi strandján egyetlen nap alatt mintegy 120 csípést regisztráltak, és átmenetileg vörös zászlóval tiltották meg a fürdőzést. Kantábriában szintén jelentős számban jelentek meg portugál gályák, és több partszakaszon figyelmeztették a fürdőzőket. A legtöbb eset enyhébb sérüléssel járt, az állattal való érintkezés azonban súlyos következményekkel is járhat. A Physalia physalis nevű élőlényt gyakran medúzának nevezik, valójában azonban szifonofóra, vagyis különböző feladatokra specializálódott zooidokból álló kolónia. A vízfelszín felett látható része kékeslila vagy rózsaszín léggömbhöz hasonlít, általában 10–30 centiméter hosszú, és vitorlaként működő taréj emelkedik ki belőle.

Alatta csalánsejtekkel borított tapogatók húzódnak. Ezek gyakran körülbelül tízméteresek, kivételes esetekben azonban több tíz méter hosszúra is megnőhetnek. Mérgükkel zsákmányukat bénítják meg, embernél pedig heves fájdalmat, gyulladást és bőrsérülést okozhatnak. Súlyosabb esetekben izomgörcsök, szédülés, eszméletvesztés, légzési nehézség, szívritmuszavar vagy erős allergiás reakció is kialakulhat. A veszély akkor sem szűnik meg, ha az állat már a szárazföldre került. A partra sodródott példányok, valamint a leszakadt vagy akár kiszáradtnak tűnő tapogatódarabok továbbra is csíphetnek. A hatóságok ezért arra figyelmeztetnek, hogy a strandokon talált portugál gályákhoz akkor sem szabad hozzáérni, ha elpusztultnak látszanak.

A faj főként a trópusi és szubtrópusi óceáni vizekben él, aktívan úszni azonban nem képes. A felszínen lebeg, mozgását pedig elsősorban a szél és a tengeri áramlatok határozzák meg. Ez magyarázza, hogy időnként nagy számban jelenik meg Európa partjainál is. Az erős nyugati szél, a nagy hullámok és a part felé tartó áramlatok az Atlanti-óceán nyíltabb részeiről az Ibériai-félszigethez vagy a Kanári-szigetekhez sodorhatják a telepeket. A baszk partokon 2010-ben tapasztalt tömeges megjelenést vizsgáló tanulmány szerint az állatok egyik lehetséges kiindulási területe az észak-atlanti szubtrópusi köráramlás északi része lehetett. Csípés esetén a baszk hatóságok azt javasolják, hogy az érintett azonnal hagyja el a vizet, és keresse fel a vízimentőket. Súlyos tünetek jelentkezésekor mielőbb orvosi segítséget kell kérni. A sérült területet tengervízzel vagy sóoldattal kell leöblíteni. Édesvizet nem ajánlott használni, mert az további méreganyag felszabadulását válthatja ki a bőrön maradt csalánsejtekből. A bőrt dörzsölni vagy vakarni sem szabad.

A tapogatók maradványait csipesszel vagy más alkalmas eszközzel kell eltávolítani úgy, hogy kézzel ne érjünk hozzájuk. A fájdalom enyhítésére ruhába vagy műanyag zacskóba csomagolt jég alkalmazható, közvetlenül a bőrre azonban nem ajánlott jeget tenni. Szédülés, hányinger, nehézlégzés vagy erős fájdalom esetén orvosi vizsgálatra van szükség. A reakció súlyossága függ az érintett testfelület nagyságától, az érintkezés időtartamától, valamint az ember életkorától és egészségi állapotától. A gyermekeket különösen veszélyeztetettnek tartják, és azoknál, akiket korábban már megcsípett portugál gálya, egy újabb találkozás erősebb allergiás reakciót válthat ki. Bár komoly szövődmények előfordulhatnak, a Physalia physalis okozta halálesetek rendkívül ritkák. Erős mérge ellenére a portugál gályának természetes ellenségei is vannak. A Nomeus gronovii nevű hal képes a tapogatói között élni, a Glaucus atlanticus, vagyis a kék tengeri sárkány pedig táplálkozik vele, sőt az elfogyasztott csalánsejteket saját védelmére is felhasználhatja.